 |
|
|
|
|
| Az utolsó társadalmi tabu |
|
|
|
| A régi szép idők |
|
|
A természetes jelenségek pszichológiai
elfojtása a viktoriánus korra vezethető vissza, amikor a szexről és a „szexualizált”
testrészekhez kapcsolódó testi jelenségekről való beszélgetést erőteljesen
ellenezték és rosszallták. Bezzeg a római korban Britanniában nem számított az
ilyesmi kínos kérdésnek, ahol a nyilvános vécékben volt egy vödör tengervíz,
benne egy bot, a végén egy szivaccsal – a mai vécépapír korabeli változata! |
|
|
|
|
| Viccek a vécézésről |
|
|
Változnak az idők, és most abban a
szakaszban vagyunk, amikor a „tiltottnak” vagy „tabunak” minősített dolgok (mint
például a vécézés) furcsa, perverz vonzerővel rendelkezik – és ezekkel a
legjobban a humoron át lehet foglalkozni. Ez a folyamat az iskolában kezdődik,
valószínűleg akkor, amikor először kell másokkal megosztanunk a vécét – és a
humor jelentős mértékben segít legyőzni a kínos érzéseket. Ezenkívül az
iskolában „csoportos elfojtás" alá kényszerülünk a vulgáris szavak
tekintetében, különösen ha azok testi működésekre vonatkoznak. Ebben a
környezetben társul új izgalom az olyan szavakhoz, mint a „puki" vagy a „fenék",
mivel a felnőttek helytelenítik ezeket. Ezért olyan nagy az érdeklődés a fenék
körül manapság, és ezért számítanak olyan szórakoztatónak a fenékkel
kapcsolatos dolgok és az ilyen témájú malac viccek. |
|
|
|
|
| A férfiak és a fenekük |
|
|
A fenekünk sokszor zavarba ejt minket
bizonyos hangok és szagok kibocsátásával, ami szerény állati származásunkra
emlékeztet minket. Ezeket a dolgokat nem igazán tudjuk befolyásolni, mivel az
akaratlan idegrendszer részei. A szégyen elkerülésének, a magunktól való
eltávolításnak és a befolyásolhatatlan dolgok kézbentartására tett kísérletnek
az egyik módja a humor. A férfiak ügyesebben használják a humort a fenékkel
kapcsolatos témákban, mint a nők: ennek az lehet az oka, hogy a férfiak
esetében mindig elfogadhatóbb volt a társadalom szemében a nyersebb oldaluk
kifejezése, különösen ha ez csoportban történik. Ha a társadalomban a férfi az
uralkodó nem, ők félelem vagy társadalmi rosszallás nélkül felvállalhatják
testi működéseiket, sőt, még versenyezhetnek is más férfiakkal – így alakultak
ki a vécézéssel kapcsolatos viccek. |
|
|
|
|
| A nők és a fenekük |
|
|
A nőktől a társadalom (különösen a
viktoriánus korban) általában visszafogottabb és „hölgyekhez méltó”
viselkedést vár. Ezért lehetséges, hogy a nők számára a nyilvános helyen
történő szellentés vagy „fingás” a mai napig rendkívül kínosnak számít, míg a
férfiak a saját szellentésüket vagy fingásukat elképesztően szórakoztatónak
találják. A nők akkor menekülhetnek meg a bélmozgásuk miatt kialakuló komoly
szorongástól, ha jobban megismerik a saját testüket és egészségüket (a női
biológia, mint például a menstruációs ciklus és a terhesség segít ebben). |
|
|
|
|
| Testi reakciók |
|
|
Ezenkívül mindig is voltak (habár ma már
kevésbé vannak) társadalmi különbségek: minél alacsonyabb fokán állt valaki a
társadalmi ranglétrának, annál kevesebbet veszíthetett, ha a belekkel és
fenékkel kapcsolatos, társadalmilag helytelenített megnyilvánulásai voltak.
Mivel a nőket arra tanítja a társadalom, hogy jobban figyeljenek mások
rosszallására, náluk általában a férfiakhoz képest több külső jele van annak,
ha „kínosnak" vagy „tabunak" tartott témák kerülnek szóba – mint például a
székrekedés. A férfiaknál könnyebben pirulnak el, szegezik tekintetüket a
padlóra, érintik meg saját testüket, arcukat vagy hajukat, vagy fordítanak
hátat. A férfiak inkább a humort alkalmazzák vagy csendben maradnak. |
|
|
|
|
| A székrekedés és a munka |
|
|
A székrekedéssel kapcsolatban a Dulcolax®
vizsgálat³ kimutatta, hogy a férfiak ezen a területen mélyebb bizonytalanságot
élhetnek át: a székrekedés a férfiak munkahelyi teljesítményét kétszer annyira
befolyásolja, mint a nőkét, és a nőknél jobban kerülik a munkahelyi vécét.
Nyilvánosan a férfiak többet viccelődnek ezzel a témával, de ha közvetlenül
érinti őket, inkább csendben szenvednek! Lehet, hogy az iskolai nyomás, hogy
minél humorosabbak legyenek, meggátolja a férfiakat abban, hogy jobban
megismerjék a saját bélrendszerüket és az ezzel kapcsolatos problémákat. |
|
|
|
|
| A személyiség és a székrekedés |
|
|
A személyiség és a székrekedés között
érdekes kapcsolat van. A legtöbb ingerületátvivő anyag, amelyet az agy az
információ továbbítására használ, a gyomor-bélrendszerben is termelődik. A
szerotonin egy fontos ingerületátvivő anyag, és különösen is jelentős a
szerepe a depresszióban és a migrénes fejfájásban. A bélrendszerben tízszer
annyi szerotonin termelődik, mint az agyban, tehát nem nehéz észrevenni, hogy
egy bélrendszerben lezajló változás érintheti az agy működését is.
Megfigyelték, hogy a krónikus székrekedésben szenvedők gyakran idegesek,
ingerlékenyek, merevek és nehéz velük kijönni. Ezzel szemben a jó bélműködéssel
rendelkező emberek nyitottabbak, nyugodtabbak és elégedettebbek magukkal. |
|
|
|
|
| A székrekedés megszüntetése |
|
|
Jóllehet az étrend és az életmód nem
számítanak a székrekedés legfontosabb okainak¹, mégis tanácsos egészségesen
élni, kiegyensúlyozottan táplálkozni (friss zöldség, gyümölcs és magvak
fogyasztása), elegendő mennyiségű vizet inni (legalább nyolc pohár naponta) és
rendszeresen mozogni (pl. sétálni). A székrekedés tüneteinek elkerülésében
sokat segít, ha a székelési inger jelentkezésekor azonnal vécére megyünk.
Segíthet továbbá, ha szánunk külön időt reggeli vagy vacsora után, amikor
zavartalanul tölthetünk egy kis időt a vécén. A Dulcolax® egy olyan kipróbált,
biztonságos és hatékony gyógyszer, amelyet elsőként választandó kezelésként
lehet bevetni a természetes ritmus visszaállítására.
Irodalomjegyzék:
1. Müller-Lissner SA, Kamm MA, Scarpignato C, Wald A. Hitek és tévhitek a
krónikus székrekedésről. American Journal of Gastroenterology 2005; www.amjgastro.com
2. Omnibus Study UK, GfK 2000. szeptember
3. A Dulcolax® megbízásából készült MORI felmérés, amely 1171 embert vizsgált
meg 2002. február 15-19. között.
|
|
|
|
|
|
